Leírás / Íz
A gyűszűbogyó kicsi, összességében termő gyümölcs, átlagosan 1-2 centiméter átmérőjű, hajlított, kupolás megjelenésű, hasonló a málnához, de jobban lapított. A gyümölcs apró, húsos csonthéjasokból áll, amelyek sok kicsi, ropogós magot foglalnak magukba, és nagyon vékony, homályos és finom héja van, amely érlelődik fehértől, rózsaszíntől élénkvörösig. A csonthéjak egy központi mag körül is kialakulnak, és amikor a növényről betakarítják, a magot eltávolítják, üreges, kerek üreget hozva létre. A felszín alatt a gyümölcsök puha és vizes húsúak, szokatlan, bársonyos textúrával kombinálva. A bogyós gyümölcsök aromásak és édes-savanykás, gyümölcsös ízűek, amelyet pézsmas, mézes utóíz követ. A cserje tavasszal figyelemre méltó, fehér, gyűrött virágokat és nagy, a juharleveléhez hasonló megjelenésű leveleket is hordoz, amelyeket puha, vastag fuzz borít.
Évszakok / Elérhetőség
A kakukkfű nyáron kora őszig kapható.
Aktuális tények
A gyűszűbogyók, botanikailag a Rubus nemzetség részét képezik, apró, vad csülök, amelyek a Rosaceae családhoz tartozó sűrű cserjékön nőnek. Van némi zavar a Thimbleberry név körül, mivel két, egymással szorosan összefüggő észak-amerikai faj, a Rubus odoratus, a lila virágú málna és a Rubus parviflorus leírására használják. Noha a Thimbleberry elnevezés felcserélhető mindkét esetben, a szakértők szerint elsősorban a Thimbleberry névhez kapcsolódó faj a Rubus parviflorus. A gyűszűfélék általában az utak, ösvények és erdőszélek mentén növekszenek, és vadon élő fajnak tekintik őket, kereskedelemben nem termesztik. A gyümölcsök finom, könnyen károsodó héjról és rövid eltarthatóságukról ismertek, ami megakadályozta a fajta szállítását a mainstream piacokra. Kereskedelmi sikereik hiánya ellenére a Thimbleberry egy népszerű házikert-növény, és dísznövényei és gyümölcsei miatt nagyon kedvelt. A gyűszűbogyókat a varrós gyűszűhöz való hasonlóságukról nevezik el, és elsősorban frissen vagy konzervekbe és szirupokká főzve fogyasztják.
Tápérték
A gyűszűbogyó jó A- és C-vitamin forrás, amelyek antioxidánsok, amelyek erősíthetik az immunrendszert, fokozhatják a bőr kollagéntermelését és gyulladáscsökkentő tulajdonságokat biztosíthatnak. Az őslakos amerikaiak hagyományos gyógyszereiben a Thimbleberry gyökereit és leveleit egy teában használták az emésztési problémákkal járó tünetek csökkentésére. A teát helyileg a bőrre is felhordták, hogy segítsen a pattanások és a sebek gyógyulásában.
Alkalmazások
A kakukkfű a legalkalmasabb mind nyers, mind főtt alkalmazásokhoz, például sütéshez vagy pároláshoz. A gyümölcsök frissen, kézből fogyaszthatók, és sok takarmányozó a legjobb minőség és íz érdekében azonnal megeszi a bogyókat. A gyűszűfélék a betakarítás után órákkal is romlani kezdenek, bőrük nagyon finom, ami nehézzé teszi a szállításukat. A friss étkezésen túl a gyümölcsök mártásokká párolhatók és sült húsokkal tálalhatók, vagy a mártást fel lehet önteni palacsintára, gofrira és péksüteményekre, és fagylaltként lehet feltölteni. A gyümölcsök keverhetők és szűrhetők vinegrettekké, lekvárokká és zselékké főzhetők, koktélokba, alkoholmentes italokba és borokba gyümölcsözhetők, vagy sajtolhatók és gyümölcsbőrré száríthatók. A gyümölcsök mellett a fiatal hajtások a spárgához hasonlóan meghámozhatók és fogyaszthatók. A gyűszűbogyók jól párosulnak olyan gyógynövényekkel, mint a rozmaring, a menta, a kakukkfű és a zsálya, a húsokkal, beleértve a sonkát, a kacsát és a baromfit, a mézet, a vaníliát és az étcsokoládét. A teljes gyűszűféléket a betakarítás után azonnal el kell fogyasztani a legjobb íz érdekében, és hűtőszekrényben tárolva csak 1-2 napig tárolható.
Etnikai / kulturális információ
A Michigan felső-félszigetén a Thimbleberry lekvár Keweenaw és Houghton megyékben kedvelt árucikk lett. A gyűszűbogyók jól fejlődnek Felső-Michiganben, és széles körű elérhetőségük miatt a bogyók betakarítása a régió egyik legkedveltebb társadalmi nyári kirándulása maradt. Az édes-savanykás gyümölcsöket elsősorban frissen, kézből fogyaszthatják, de a gyümölcs rövid eltarthatósága miatt cukorral is párolják, hogy lekvárokat készítsenek. A kakukkfű lekvárkészítése kezdetben otthoni hobbi volt, amelyet generációk között folytattak, de ahogy egyre többen érdeklődtek a helyi konzervek iránt, néhány család úgy döntött, hogy haszonszerzés céljából eladja a lekvárokat. A gyűszűbogyók ritkaságuk miatt váltak különösen népszerűvé, és 1979-ben Michiganben megalapították az első Gyöngyvirágfesztivált a vad gyümölcsök megünneplésére. A fesztivált a mai napig ünneplik, immár rövidített néven: Thimbleberry Festival, és számos Thimbleberry desszertet tartalmaz, köztük a Thimbleberry mandulát, süteményeket, süteményeket és fagylaltokat. A kakukkfű lekvárkészítése a személyes használaton túl is kibővült, és komoly, további bevételi forrássá vált a michigani lakosok számára. Úgy hírlik, hogy sok lekvárkészítőnek megvan a saját titkos Thimbleberry foltja, és igyekeznek rejtve tartani őket, hogy fenntartsák a gyümölcsök folyamatos készletét.
Földrajz / történelem
A gyűszűbogyók Észak-Amerika régióinak őshonosai, és ősidők óta vadon nőnek. A gyümölcsöket 1818-ban Thomas Nuttall botanikus rögzítette először, és az egyesült államokbeli Huron-tónál, a Michilimackinac-szigeten találták meg őket. A gyűszűfélék napjainkban még Észak-Amerika mérsékelt égövi területein találhatók, beleértve Kanadát, Új-Mexikót, Alaszkát, Montanát, Coloradót, Dakotákat, Wyomingot, Idahót és Washingtonot, és a vadon élő növények által magszórás révén természetesen elterjedt. A cserjék nem kereskedelmi célú termesztésűek, de kedvelt házikertfajtává váltak, sűrű, vastag természetük miatt hasznosítják őket. A gyűszűfélék vadon előállíthatók, vagy kézzel termeszthetők speciális termelőktől, és megtalálhatók a helyi termelői piacokon.
Receptötletek
Gyűszű bogyókat tartalmazó receptek. Az egyik a legkönnyebb, a három a nehezebb.
| Nappali | Gyöngyvirág rozmaring egyszerű szirup | |
| Ehelyett | Kakukkfű öntettel | |
| Rétes és Streusel | Gyöngyös fagyasztott puding | |
| Hilda konyhai blogja | Gyöngyös fehér csokoládé chips sütik |
