Leírás / Íz
A Jagung Manis Merah kis és közepes méretű csövekből áll, átlagosan 16-19 centiméter hosszúak, hosszúkás, hengeres alakúak, tompa, ívelt végekkel. A csöveket 14–16 sor apró, ovális vagy hosszúkás mag borítja, amelyek szilárdak, sűrűek és ropogósak. A magok sötétvörös, bíbor és gesztenyebarna színárnyalatokat mutatnak, amelyek fehér árnyalatúvá válnak, ahol a mag kapcsolódik a csutkához. Minden magról ismert, hogy alacsony keményítõszintet és magas cukortartalmat tartalmaz, gyakran a cukor mérésére szolgáló BRIX skálán átlagosan 14% körüli értéket. A Jagung Manis Merah-t általában éretlenül szüretelik, amikor a mag ropogós és vizes, édes és enyhe ízű. Miután elkészült, az íze elmélyül, és a textúra megpuhul, finom dióhangokat fejlesztve.
Évszakok / Elérhetőség
A Red Sweet Corn egész évben kapható.
Aktuális tények
A botanikailag a Zea mays kategóriába sorolt Jagung Manis Merah a Poaceae vagy a pázsitfűfélék családjába tartozó vörös csemegekukorica fajtáira használatos kifejezés. A Jagung Manis Merah név indonéz fordításban „vörös csemegekukoricát” jelent, és általános leíró, amelyet az Indonéziában és Malajziában termesztett vörös csemegekukorica sokféle fajtája felölel. A csemegekukorica széles körben termesztett növény, mivel könnyen termeszthető, alacsony termelési költségekkel, rövid tenyészidővel rendelkezik, és általában fiatalon takarítják be friss étkezés céljából. Szintén gyakori növény, amely a gazdálkodók többletjövedelmét szerzi, és sorra vetik más népszerű növényekkel, beleértve az ananászt, a banánt és az édesburgonyát. A vörös csemegekukorica-fajtákat ritkának tartják Indonéziában és Malajziában, és a szokásos fehér és sárga csemegekukorica-fajták árának majdnem duplájával értékesítik őket. A pigmentált magokat kedvelik édes íze, gyengéd és ropogós állaga, újszerű színezése miatt, és elsősorban frissen használják kulináris alkalmazásokhoz.
Tápérték
A Jagung Manis Merah kiváló folsavforrás, egy B-vitamin, amely segíti a genetikai anyagok termelését, és jó rostforrás az emésztőrendszer stimulálására, a C-vitamin pedig az immunrendszer erősítésére, miközben csökkenti a gyulladást. A pigmentált magok olyan ásványi anyagokat is tartalmaznak, mint a kálium a test folyadékszintjének kiegyensúlyozásához, a magnézium a vérnyomás szabályozásához, valamint a foszfor a csontok és a fogak felépítéséhez. A kukorica vörös színét antocianinokból fejlesztették ki, amelyek antioxidáns-szerű tulajdonságokat tartalmaznak, hogy megvédjék a sejteket a külső környezeti károktól.
Alkalmazások
A Jagung Manis Merah édes íze, lágy, ropogós állaga a legalkalmasabb mind a nyers, mind a főtt alkalmazásokhoz, beleértve a grillezést, a gőzölést, a keveréses sütést, a blanšírozást, a pürét és a pörkölést. A pigmentált kukorica helyettesíthető minden olyan receptben, amely fehér csemegekukoricát ír elő, és a magokat le lehet borotválni a csutka felől, salátákba dobni, salzára aprítani, vagy darálni és szószokba keverni. A Jagung Manis Merah levesekben és pörköltekben, párolva és fűszerekkel bevonva, vagy pogácsákba is sütve tálalható. A sós ételeken túl a Jagung Manis Merah-t gyakran édes összetevőkkel kombinálják desszertpudingok, fagylaltok, pudingok és kásaink elkészítéséhez. A vörös magból kenyér, sütemény és keksz is készíthető. A Jagung Manis Merah olyan aromás anyagokkal párosul, mint a citromfű, a fokhagyma, a hagyma, a medvehagyma és a galangal, a spenót, a zeller, a paprika, a sárgarépa, a karfiol, az avokádó, a kókuszdió és a kecap manis néven ismert édes szójaszósz. A csemegekukorica eltarthatósága rövidebb, mint más kukoricafajtáké, mivel a cukrok gyakran keményítővé alakulnak, elveszítve a kukorica édes ízét. Ha a mag még mindig a csutkán van, akkor a héját épen a hűtőben kell tárolni. A csutkából kivett magokat zárt edényben kell tartani, és legfeljebb egy hétig hűtőszekrényben kell tárolni. Fagyasztva a mag 3–6 hónapig tart.
Etnikai / kulturális információ
A Jagung manis, angolul „csemegekukorica” fordításban, népszerű utcai étel, amelyet délutáni snackként szolgálnak fel Indonéziában. A csemegekukorica sokoldalú összetevő, amely párosítható édes és sós összetevőkkel is, így változatos ételeket készíthet. Az egyik legnépszerűbb utcai snack a bakwan jagung, vagyis a kukoricadarab. A kicsi, ropogós palacsintaszerű ételeket hagyományosan csemegekukoricával, fokhagymával és valamilyen zöldséggel, például kaliforniai paprikával vagy zellerrel keverik, hogy ízes tésztát hozzanak létre, amelyet aztán megsütnek. A süteményeket hagyományosan ecetes mártással vagy chili szószsal tálalják, és menet közben is könnyen hordozhatók. A csemegekukoricát gyakran vajjal bevonják, és kis csészékben szolgálják fel. Ezeket az uzsonnacsészéket kókusztejjel, sajttal, barbeque mártással vagy bármely más mártással tölthetik meg, amelyet az eladó hordozhat. A sós utcai ételek mellett a csemegekukoricát keverik, hogy csemegekukorica-fagylaltot készítsenek, ami a gyermekek számára a hűsítő harapnivaló a forró napokon.
Földrajz / történelem
A Jagung Manis Merah fajták az ősi kukoricafajták leszármazottai, amelyeket Dél-Amerikából, különösen Peruból származó őshonos fajok hibridizálásával hoztak létre más, Közép-Amerikában vadon talált fűfélék növényeivel. Idővel ezeket a fajokat szelektíven tenyésztették, hogy a kívánt tulajdonságokkal rendelkezzenek, és behozták őket Észak-Amerikába. Az őslakos amerikai törzsek tovább bővítették a termesztést, édes mutációt fedeztek fel a mezőkön, és többféle csemegekukoricát és mezei kukoricát fejlesztettek ki. A kukoricát később világszerte elterjesztették az európai felfedezők, és úgy vélték, hogy a 16. század folyamán holland és portugál gyarmatosítók révén kerültek be Malajziába és Délkelet-Ázsia más régióiba. Miután a csemegekukorica világszerte a friss fogyasztás és konzerválás egyik kedvelt kukoricatípusává vált, számos új hibrid fajtát hoztak létre, köztük a vörös csemegekukoricát, hogy bemutassák a javított ízt, megjelenést és növekedési jellemzőket. A Jagung Manis Merah Malajziában és Indonéziában termesztett vörös csemegekukorica-fajták általános leírása. E fajták közül sokat az Egyesült Államok vetőmagjain keresztül importáltak, de néhány vörös csemegekukorica-fajtát szelektíven tenyésztettek Délkelet-Ázsiában a 19. és 20. században a kutatási programok révén, hogy a régió nedves, trópusi éghajlatának jobban megfelelő növényeket termessenek. Ma Jagung Manis Merah Malajziában és Indonéziában a helyi piacokon keresztül megtalálható, és a fehér csemegekukoricához képest ritkább csemegekukorica-típusnak számít.
